Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép. Ha melletted ébredek, semmitől nem félek. Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg. Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék. Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el, mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell. Ha nem hívsz, meghalok, ha nem vagy mellettem folyton csak sírok. Mi lett a józansággal, hol van a földhöz ragadt lány? Mert van benned valami, ami rendkívüli. Magához láncol így engem nem tud senki. Az őszinteség elűzött, most elrontottam az egészet. A piros lámpánál állok, szól a zene, s én némán ordítok. Remélem legbelül, hogy írsz még,  nincs vége, és nem ennyi volt....