Ez most hosszú eszme futtatás lesz: 

Először is egy idézet: "Be akarom bizonyítani neked, hogy sokkal több van közöttünk. Része vagy a személyiségemnek. Te vagy a fény az alagút végén. Miattad érdemes élnem, és meg kell tennem mindent, hogy magam mellett tartsalak."

Fuu hát jó gáz helyzetbe kerültem, ugyanis "elkövettem azt a hibát", hogy bele szerettem, de nem kicsit, hanem nagyon. Azt mondják ez lassan alakul ki, nem is tudom már vagy három éve majdnem, hogy megismertem.. (De bosszantó volt, hogy mérnök infósnak nevezett, pedig nem is voltam az) Aztán emlékszem elmentünk a Fórumba, akkoriban volt a megnyitása és haza kísért... És felmentem a lakásban leültem a konyhába és a csajokkal beszélgettünk, már nem tudom miről, csak közben rájöttem, hogy huu de jó féle ez az ember, azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor belé estem és ez folyamatosan mélyült. Aztán voltak dolgok összejöttünk, majd szakítottunk. Kellett kb 1 év, mire összeszedtem magam. És közben magam hibáztattam, hogy biztosan rossz voltam neki és hogy minden kívánságát teljesíteném, csak velem legyen megint. Idén szeptemberben szert tettem egy barátra, cöhh. ÉS közben míg vele jártam, folyton azon járt az eszem, hogy milyen lenne Lacival. (na ez már perverz)  hogy biztosan nem ennénk csokit, mert nem lehet meg ilyen ki apróságok. Egy éjszaka felhívott a születés napján és én amiatt sírtam napokig, hogy lehettem olyan hülye, h nem vettem fel.. Megtörtén a szakítás a barátnak nevezett személlyel, jójó párnapig volt bánkódás, de nem több, azóta sem beszélek vele, sőt totál nem érdekel, hogy mit csinál. Aztán pár hónap múlva megtörtént a csoda. Én szerintem még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg visszakaptam Lacit. Kicsit szégyenlem bevallani, de úgy voltam vele, hogy lehet, hogy 1 hónap után megint dob. De nem így lett.. és még jobban beleszerettem. Annyira megbíztam benne, hogy még a mozgólépcsőre is felmerészkedtem vele (aki ismer tudja, h mennyire félek tőle) és ez a bizalom jele nálam. Sőt tovább megyek: Fűrész sorozatok. Hát a kör film után és nem mertem sötétben aludni, mert féltem a TV-től, de annyira biztonságban éreztem magam mellette, hogy nem érdekelt, hogy a Fűrészben a TV mit csinál, teljes sötétségben tudok aludni. És a pillanat, amikor totál belezúgtam szerintem az volt, amikor az egyik vicc oldalon egy Scooby doo-s képregényt mutattam. (Vilma letépte valakinek az arcát, mert az hitte maszk) és ahogy nevetett, hát azt le sem tudom írni. annyira jó volt látni, hogy tud felszabadultan nevetni... És még sorolhatnám, hogy mi minden volt jó vele. A személyiségem részévé vált. Aztán jött ez a hülye vizsga időszak, és én meg nem voltam valami megértő. Rossz volt, hogy nem volt mellettem, úgy viselkedtem, mint egy drogos aki nem kapja meg az adagját :/ Majd röviden összefoglalva, most úgy van, hogy szakítottunk :( De érzem a bizonytalanságot. Sokat gondolkozott rajta... ha valakit már nem szeretünk, azon nem kell ennyit gondolkozni, Szakítani szerintem nem így szoktak, ilyen lassan.  És most költőien szólva: megszakad a szívem, hogy elvesztettem :(  Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Én szeretném elengedni, de nem megy... Annyira kötődöm hozzá. És abban reménykedem, hogy hamarosan visszatalál hozzám. De ha mégsem, legalább annyi megmarad, hogy a héten volt lehetőségem utóljára megölelni. De szeretném még sokszor ölelni :( Ennek nem lehet vége. Csak ismételni tudom magam: úgy érzem, hogy nem biztos ez a döntés, ennyit nem gondolkoznak rajta az emberek, ha nem éreznének semmit. 

u.i: Minden vágyam, hogy kapjak egy e-mailt, amiben egy folytassuk szó áll. Ez minden vágyam. 

És végül egy gagyi videó: 

Látom hullani az esőcseppeket az ablakomban.

Tudom, hogy minden ugyanolyan lesz,

Nem változik semmi holnap.

A nap ugyanúgy felkel,

A hold ismét fehér lesz,

A folyó továbbra is folyó marad,

A hegyek nem dőlnek össze.

 Miért némulok el a mosolyodba belefeledkezve,

Miért van minden messze.

Miért nincs nélküled már semmi..?

Mert nincsenek hercegek, és nincsenek álmok,

Mert minden hazugság, hiszen nélküled nincs tovább élet.

 Egy különleges tiszta napon

Elkezdesz majd keresni engem egy fehér hintóval,

Mint a régi mesékben.

És megtalálsz majd, és én majd arról a csókról fogok álmodozni,

Amit a végén tőled lopok.